Korcsmáros Pál Verne történeteiből készült képregényei jelentek meg új kiadásban
Verne újraszerkesztve: kaland és történelem egy albumban
Bosszú, kutatóexpedíció, az amerikai polgárháború megpróbáltatásai és túlélés egy lakatlan szigeten: Korcsmáros Pál Verne regényeiből készült képregényei nemcsak izgalmas kalandokat mesélnek el, de egy letűnt korszak képalkotói gondolkodásába is bepillantást engednek. A Képes Kiadó életműsorozatának harmadik kötete felújított formában mutatja meg, hogyan lehet egy képregény egyszerre lebilincselő nézegetni- és olvasnivaló, valamint vizuális kordokumentum.
Kultúra / 2026.03.03. Regényi Huba tollából
Korcsmáros Pál grafikus-illusztrátor, az egyik legnépszerűbb hazai képregényalkotó Jules Verne (magyarosan: Verne Gyula) négy regényének papírmozi-változatát készítette el pályafutása során. Ezekkel ismerkedhet meg az olvasó a Képes Kiadó életmű-sorozatának harmadik kötetében – felújított, átszerkesztett, átméretezett formában.
Sándor Mátyás
A sort a Sándor Mátyás nyitja, amely eredetileg 1958-ban látott napvilágot a Füles rejtvényújságban, és 68 oldalt tesz ki az albumban. Az 1860-ban kezdődő történet lényege: a magyar szabadság kivívásáért szervezkedő címszereplőt elárulják, így az Osztrák–Magyar Monarchia bírósága elítéli, és börtönbe kerül. Azonban sikerül megszöknie, és néhány évtized múlva vagyonos és roppant hatalommal bíró alak lép elő az ismeretlenség homályából: Antekirtt doktor.
E titokzatos gyógyító nekilát, hogy tisztázza, annak idején pontosan miért történt a fiatal gróffal az, ami. És a doktor – vagyis (aligha árulunk el titkot) Sándor Mátyás – egy ponton ráeszmél: nemcsak az őt annak idején a császári hatóságok kezére juttató feljelentésért kell elégtételt vennie, de két fiatal sorsáért is felelősséggel tartozik. Az egyik egykori barátja és szövetségese, Báthory István fia, a másik a saját, halottnak hitt lánya, Száva… A történetről akkor is nyilvánvalóvá lenne, hogy a Monte Cristo grófja egyfajta variációja, ha a képregény írója, Cs. Horváth Tibor a nyitányban nem szerepeltetné Verne és Alexandre Dumas erről szóló levelezését.
Ami a rajzokat illeti: érződik rajtuk, hogy Korcsmáros Pál stílusa még formálódóban van; gyakran alkalmazott megoldása – a felületek kitöltése egymást sűrűn követő, párhuzamos vonalakkal – olykor szürreális hatást kölcsönöz egy-egy panelnek. Az oldalakon látható arisztokrata környezet igencsak elegáns, a fiatal Sándor Mátyás gróf olyan, mint valamelyik márciusi ifjú, míg az idősebb a beérkezett Jókai Mórt idézi.
Grant kapitány gyermekei
A második képregény, a Grant kapitány gyermekei – amely eredetileg 1961-ben jelent meg, szintén a Fülesben – negyvenkét oldalt tesz ki. Azzal kezdődik, hogy Glenarvan lord – vadonatúj gőzjachtja próbaútja során – kifogat egy cápát az óceánból. Az állat gyomrából palack kerül elő, abból pedig levelek: a két évvel korábban, 1862-ben eltűnt hajós, Grant írta őket, és a hollétéről számol be bennük. Az írások megrongálódtak, annyi azonban így is kiderül belőlük: a kapitánynak a 37. déli szélességi kör mentén veszett nyoma, a felkutatására küldött expedíciónak tehát nincs egyéb dolga, mint annak képzeletbeli vonala mentén bejárni a Földet. És mert a Tengernagyi Hivatal nem hajlandó efféle vállalkozást finanszírozni, a lord a saját költségén vág neki. Útjára Grant két gyermeke, Mary és Robert is elkíséri – de vajon hol találják a kapitányt? Dél-Amerikában, ahogy kezdetben sejtették, vagy egy másik kontinensen?
A rajzok Korcsmáros Pál legjobb formáját mutatják. Stílusa érett, letisztult. A kontúrok határozottak, a fekete és fehér felületek váltakozása dinamikussá teszi a képeket. A Robertet elragadó kondorkeselyűt, az expedíció tagjaira támadó farkasfalkát, a szökőár elől egy óriási fa tetején menedéket találó kutatókat bemutató panelek különösen emlékezetesek.
Észak Dél ellen
Az Észak Dél ellen képregényváltozata 1962-ben készült, és annak idején szintén a Fülesben debütált. Az albumban negyvennégy oldalon keresztül tart.
A történet két floridai ültetvényes – Burbank és Texar – szembenállására összpontosít. Előbbi megvásárol két olyan rabszolgát – Zermah-t és a férjét, Marsot –, akikre az utóbbi is licitált. Texar ezt sértésnek veszi, és innentől kezdve ellenségeként kezeli Burbanket. Aztán kitör az amerikai polgárháború, és a feleknek színt kell vallaniuk: mit gondolnak a véres konfliktus hátterében meghúzódó társadalmi kérdésről, a rabszolgatartásról, és mit hajlandók tenni ideáik gyakorlati megvalósításáért? A köztük lévő, személyes ellentét feloldásában azonban ez sem segít: Texar – felfegyverzett emberei élén – megtámadja Burbank birtokát, és a legkritikusabb helyzet megoldásában végül annak a szolgálónak lesz kulcsszerepe, aki kettejük viszályának kezdetén még passzív, alávetett szemlélőként volt jelen: Zermah-nak…
Ami a szövegkönyvet készítő Cs. Horváth Tibor munkáját illeti: a „néger” szó gyakran szerepel a képregény oldalain, ami ma már zavarólag hathat, de 1962 Magyarországán, amikor az adaptáció először megjelent, még nem számított annak. Zermah és Mars ábrázolása viszont már akkor is kissé sztereotipnak tűnhetett: urukat (gazdájukat) hűségesen, szeretettel szolgáló cselédek (rabszolgák) csupán, nem mások vagy többek. A rajzokért felelős Korcsmáros Pál ugyanakkor jó munkát végzett: képei remekül illeszkednek e mozgalmas történethez, megteremtve annak atmoszféráját. A paneleken feltűnő Texar kimondottan ellenszenves, míg Zermah méltóságteljes és eltökélt.
Kétévi vakáció
A kötetet záró Kétévi vakáció a gyűjtemény legrövidebb darabja: terjedelme mindössze tizenöt oldal, és annak idején – 1965-ben – a Pajtás magazinban látott napvilágot. A történetéről elég annyit mondanunk, hogy a vihar egy új-zélandi kikötő partjairól elold egy vitorlást, melynek fedélközében tizenöt fiúintézeti növendék alszik – felnőtt kísérő nélkül. Az ítéletidő egy lakatlan szigetre veti a csapatot, ahol meg kell szerveznie a maga életét, hogy megoldja a felmerülő problémákat, úrrá legyen az adódó nehézségeken, és két év elteltével talán visszatérhessen a civilizációba…
A hol zöldeskékben, hol barnában mutatkozó, kettős monokróm hatást keltő rajzok túlságosan aprók ahhoz, hogy kidolgozottságukat meg lehessen figyelni, annyit viszont így is megállapítható róluk, hogy bármelyik ifjúsági regényben megállnák a helyüket.
Verne nyomdokain
Aki tehát elolvassa ezt az albumot, meggyőződhet róla, hogy Verne nem csupán ifjúsági szerző, amiként a szocializmus évtizedeiben kezelték, hanem földrajzi, történelmi, tudományos ismereteket a műveibe építő kalandregényíró. Ennek tudatosítása egyebek mellett azért fontos, mert, ha felvetődik a kérdés, hogy a hazai kalandos regények mestereit – igen, a sokszor csak ponyvaszerzőként emlegetett Rejtő Jenőre és társai gondolunk – mely külföldi alkotók munkássága inspirálta, a válasz az: többek között Verne-é is!
Az igényes kiállítású, nagyalakú kötet kivitelezéséről elmondható: noha fekete-fehér képregényeket tartalmaz, színes papírmozik előállításához használt szépianyomtatással készült. Így intenzívebbek a rajzok árnyalatai, és olyan apróságok is jól kijönnek, mint hogy hol, mely pontokon sárgultak meg az eredeti oldalak; annak idején hová kerültek a fehér festékkel felvitt javítások; vagy hogy
Korcsmáros Pál munka közben éppen hová tette le a kávéscsészéjét.
Az életműsorozat harmadik darabja így nem csak magával ragadó kalandképregény-gyűjtemény, de felújított kordokumentum is, amely izgalmas betekintést kínál egy népszerű illusztrátor alkotóműhelyébe.
(Korcsmáros Gábor [szerk.]: Korcsmáros Pál életműsorozat 3. – Verne Gyula klasszikusai. Képes Kiadó, 2025; 174 oldal. Ára: 9900 forint.)
https://demokrata.hu/kultura/